Időnként felmászom a kislétrára és komótosan lepakolászok mindent a teáspolcról. Szép sorban átnézek, kibontok, megszagolok mindent, ami lejárt kidobom, vagy a konyhakertbe szórom. Ezt a szertartást érdemes évente kétszer eljátszani, mert a lejárt szavatosságú teáknak az íze még csak-csak, de a hatóanyag-tartalma már nagy valószínűséggel nincs meg. Én leselejteztem rengeteg nagyrészt ajándék aromás teacsodát, amit gyümölcsteának titulálnak, pár tavalyi gyógynövényt, de találtam 4 éves veseteát is a polc mélyén. Meg amúgy is hasznos fejben frissíteni, hogyan is áll a teakészletünk, különösen így tél előtt.
Így akadt kezembe egy csinos kis teakeverék valamelyik bolgár utunkról. A kirándulásaink során sosem volt nehéz teának valót gyűjteni a réteken, hegyi legelőkön, ezt a filteres teakeveréket persze mégis boltban vásároltam, mert annyira megtetszett, hogy Bulgáriában a turistáknak ilyen remek testet-lelket karbantartó, fertőtlenítő gyógynövény keveréket állítottak össze. Ráadásul filteresen. Van benne citromfű, orbáncfű, szurokfű, kakukkfű és fekete áfonya levél, ahogyan a dobozán is szerepel. Hogy a Bulgáriát látogató külföldi turistáknak szánták-e, vagy a bolgár kiutazóknak, nem derült ki. Az jutott eszembe erről a teáról, hogy kelet felé a hagyományos gyógynövényeket nem csak szigorúan gyógyászati célokra használják, hanem közelebb áll a mindennapok eszemiszomjához is, s nem lengi körül a témát az az “elavult kuruzslás” hangulat, hanem még tényleg része a mindennapjaiknak. Követendő példa.
Úgyhogy, van élet a zöld és fekete teán kívül is, hát még tea!