Ha hideg is van még, az egyre erősödő napsugarak már nagyon csiklandozzák a rügyeket és a kerti szerszámokat. Nálam is előkerült a metszőolló, hogy megfrizurázzam a teának való növényeimet. Kerti körülmények között nem csak a fásszárú növényeinket hasznos alakítani, visszavágni, pláne pici kertekben, hanem az elszáradt tavalyi lágyszárú hajtásokat és a félcserjéink bokrait is. Több virág, több termés lehet az eredmény.
Félcserjéknek nevezzük azokat a többnyire alacsony növésű évelő bokrokat, amelyeknek alsó elágazó szárrészei megfásodnak. Télen a felső részük rendszerint megfagy, elhal, tavasszal pedig ebből az áttelelt fásszárból hajt ki újra. Így működik például a zsálya, a levendula, a kakukkfű, a rozmaring. Vannak fagyra érzékenyebb mediterrán eredetű félcserjék, mint a nyelves levendula (Lavandula stoas), amiket télre takargatni, bugyolálni kell, ha ragaszkodunk a tartásukhoz.
Ilyenkor kora tavasszal érdemes visszavágni, alakítani őket, vigyázva, hogy hagyjunk elegendő szárrészt, friss rügyet az újrainduláshoz. Az így kapott nyesedéket én mindig sajnálom a komposztba dobni, hisz még mindig olyan jó illatos. Ha nincs is maximumon a sok gyógyhatású összetevője és teába nem használható, azért egy finom fürdőbe tökéletesen megfelel.
Két marék levendula, rozmaring, zsálya, kakukkfű nyesedéket, forrázzunk le egy nagy edénybe, fedjük le és hagyjuk állni 20 percig. Leszűrve mehet is a fürdővízbe! Mennyei.