Orvosi atracél, mint kakukktojás

A növényfajok elnevezését vizsgálgatva azonnal feltűnhet, hogy van egy tudományos, latin nevük, amely lehetővé teszi, hogy az élőlényeket faji szinten világszerte, az anyanyelvektől függetlenül egységesen használhatóvá, érthetővé tegye. Ez a név két szóból áll és az első tagját nagy kezdő betűvel írjuk, amely a legközelebbi rokonokra utal, a második tag pedig valamilyen speciális jellegére.  A rendszert Karl Linné, svéd természettudós írta le, és jelölte ki az elvezés szabályait 1753-ban.

A növényfajok tudományos neve mellett természetesen ismertebb a magyar nevük, ami a legtöbb esetben szintén két tagból áll és az első helyen szereplő jelző jó esetben találóan utal a növényünk valamely jellegzetességére. E logika alapján joggal gondolhatnánk, hogy az orvosi előtaggal rendelkező növények gyógyhatással rendelkeznek. Vannak azonban kivételek, amelyek a népi gyógyászat alapján használatos gyógynövények voltak, ám ma már nem soroljuk a gyógynövények közé, mert hasznos hatásuk nem bizonyosodott be, és a vizsgálatok esetleg egészségre káros anyagokat is találtak.

Ilyen növényünk az orvosi atracél (Anchusa officinalis). Az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozik, a teljes növény érdesen serteszőrös. Bordó, sötétkék, lilás virága nagyon jól áll a a kb. 50 cm magas élénkzöld növénynek.

Az orvosi atracél gyógyhatását tehát ne keressétek, ne tegyétek a teátokba, nem gyógynövény! Bár kémiai összetétele hasonlít unokatestvére, a fekete nadálytőére, de az atracél májkárosító anyagokat tartalmaz.

Fotózzátok inkább, mert gyönyörű!

 

 

 

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.