Bár képriport, elöljáróban mégis elmondom, hogy az orbáncfű (Hypericum perforatum) fontosabb gyógynövényünk, mint gondolnánk. A nyugalom növényének is hívják, és számtalan népi neve (csengőfű, csengőlinka, kozmadinor, lyukaslevelűfű, Szent Antal virága, Szent János füve, Jézus füve) is jelzi, hogy őshonos a Kárpát-medencében. Erdőszéleken, füves, cserjés helyeken gyakori.
A növény felső virágos hajtását június-július folyamán gyűjtjük. A növény illóolajat, cseranyagot, flavonoidokat (hiperozidot), naftodiantronokat (hipericint) tartalmaz. Ujjaink közt szétmorzsolva pirosan festi be bőrünket a hipericintől.
Amellett, hogy teája jótékony hatással van az emberi szervezetre gyomorfekély vagy vese- és epebántalmak, továbbá idegi eredetű gyomor-bélrendszeri panaszok esetén, nagyon hasznos idegeskedés, nyugtalanság, depresszió, alvászavarok ellen. Sokat csépelt rohanó világunkban szinte lehetetlen elkerülni a stresszes élethelyzeteket, meg amúgy is mindig akad valami aggódnivaló. Érdemes hát a napi gyógyteánkba egy kis orbáncfűvirágot gyakran beledobni, illetve teáját rendszeresen fogyasztani, ha szükségünk van a segítségére, hisz gyugtató, harmonizáló hatása csak rendszeres fogyasztás esetén, pár nap után érvényesül. Depresszió esetén pedig 2-3 hét fogyasztás után hat. A fentebb említett idegrendszeri panaszok, megbetegedések kezelésére egyre gyakrabban alkalmaznak gyógynövényeket, ezek közül is kiemelkedő az orbáncfű. Előnyeik közül a legfontosabbak a szintetikus gyógyszerekkel szemben, hogy használatuk nem vezet feltűnő pszichikai változáshoz, nem, vagy csak kisebb mértékben akadályozhatják a gépkocsivezetést, nincs hozzászokás, nincs vagy kisebb mértékben fordul elő mellékhatás (Babulka P. 2009).
Az orbáncfű fényérzékenységet okozhat. Teájának gyakori fogyasztása esetén néhányan érzékenyebben reagálnak a napfényre, és hajlamosabbá válnak a leégésre. A világos bőrűeknél allergiás kiütéseket okozhat!
Fogyasztásakor kerüljük a hosszan tartó napozást!
Teája, olaja csodaszép narancssárga, piros.