Úgy tíz éve, hogy Gyergyóban az egyeskői menedékházban volt szerencsém a fenyőteával megismerkedni. Bár a menedékház deszkái között besüvítő szelek és a forró vaskályha harcát reggelre a jeges szél nyerte meg, azért ez a hegyi gyógytea remekül felmelegítette, ellazította a kimerült csapatot. Élmény volt a tea, ahogyan a hegyre való feljutás, a hóvihar, a reggeli ragyogó táj, a havas fenyők, a csend és a vakító napsütés is.
A tea egy nagy kondérban főtt, de forrázni is lehet, úgy több hasznos anyag marad benne épen. Hozzávalói ilyen környezetben könnyedén begyűjthetők. Fenyőágacskák, borókabogyó, esetleg almahéj, narancshéjdarabka, ami akadhat a hátizsákban. Én lucfenyőből ittam, de erdei, vagy törpefenyő, jegenye ugyanúgy megteszi. Hm, ezüst fenyőhöz azonban túl konzervatív vagyok. Tavasszal pedig igazi csemege a fiatal fenyőhajtásokból készült tea. Ez az alapanyaga a székelyek torokszirupjának is.
A fenyőtea iszogatása segít ellazulni, pihenni, nyugtatja és fertőtleníti a légutakat. Köhögéscsillapító. Amennyiben borókabogyót is tettünk bele, a tea vízhajtó, epeserkentő, étvágyjavító, emésztéssegítő hatású. Valami zamatos erősebb méz illik hozzá, mint a vegyes virág, vagy a hárs.
Jó lenne már egy szép nagy hóesés, szánkózás, szikrázó téli táj. Remélem, nem kell idén lemondanunk róla. Addig is, marad a fenyőtea.
3 Responses to Fenyőtea