Egy csepp India

Hogy jutott most eszembe India? Úgy, hogy a férjem Srí Lankai Ínyenc Napok alkalmából egy étterem vendége volt, ahol a számtalan finom fűszeres, egzotikus fogás mellett teákat is kóstolhatott, sőt, a Dilmah cég filtereket is osztogatott. Aztán rá pár napra egy pesti teázóban mindkettőnknek indiai masala teára esett a választása, utána pedig elrohantunk a Bombay Expresszbe samosát enni és kibeszéltük az egész 2007-es india-utunkat. Na, ez már sok volt – a diagnózis: india-elvonási tüneteim lettek. Elkerülhetetlen hát, hogy ma leírjam találkozásomat az indiai teával. Mármint, ahogyan ott isszák nap, mint nap, úton, útfélen.

Indiai kalandozásunk elején egy helyi srác, Anil szállítgatott minket autóján, akit az együtt töltött napok során alaposabban megismertünk és általa sok helyi szokást ki mertünk próbálni, amit egyébként az egészségünket görcsösen féltve nem tettünk volna. Így történt, hogy Anil, mint minden nap, akkor is megállt az országút út szélén teázni egy utánfutóra eszkábált konyha mellé, amin két helyi guggolt. Én még mindig nem tértem magamhoz a pompás kifestett elefánt látványától, ami imént haladt el, a hatalmas, sudár, szekeret húzó tevét pedig úgy fotóztam az autóból, mintha a Jurassik Parkbe keveredtem volna, aztán megláttam a tocsogóban lábaló indiai gólyákat és a mellettem szaladgáló gulipánokat, és amikor a kis kócsagokat szinte arrébb kellett lökdösni a piacon, az egy biológusnak már-már extázis. Ekkor Anil intett, hogy menjünk oda a teáshoz, meghív. A vas tűzhelyen valami pléh edényben kavargatta emberünk a zavaros teaitalt, amiből merőkanállal tett a három kávés pohárba, olyan igazi retro alakúba és egy másik föld kosz edényből tejet meg egy kiló cukrot zúdított bele, majd a kezünkbe nyomta. Az illata remek volt. Egy életem, egy halálom, megkóstoltuk, a kezünkhöz már úgyis odaragadt a maszatos pohár. Hmm, isteni volt az íze! Olyan kerek egész, összeérett, pont jó, bársonyos a bivaly tejtől, picit füstös, jól eső. Persze utána az autóban jött a fertőtlenítő hazai ital, meg a propolisz tabletta, párat kondult is a gyomrunk, de a napi teáról utána már mi sem mondtunk le az út során.

Itthon is próbáltuk utánozni a kinti ízt, erős tea, sok cukor, zsíros tej, valahogy mégis más. Talán az edényekben, poharakban, levegőben a titok.

A fűszeres masala tea más, azt szerintem itthon is maximálisan tökélyre főzhetjük, sőt variálhatjuk. Nálunk szintén nagy kedvenc, ha néha fekete teát iszunk.

Hozzávalók: 0,5 l víz, gyömbér, fahéj, szegfűszeg, csillagánizs, kardamom héjja, 1 ek teafű vagy 2 filter, 2,5 dl zsíros tej, cukor több, mint ízlés szerint.

A vízben összefőzzük a fűszereket úgy 10 percig. A fűszerkeverékben az arányok tetszőlegesek, mennyiségre a keverékből úgy 1 teáskanálnyi elegendő. A főzés után beletesszük a teát (Assam, Darjeeling), ázik 2-3 percig, majd a tejet. Nem használok a teákba cukrot, de a fekete teák kivételek. Csak úgy az igazi.

Ha gyorsan kell valami egzotikus ital, a filteresekben is vannak használhatóak. Nekem ízlett a Dilmah gyömbérese például.

 

 

A bejegyzés kategóriája: Ázsiai tea, Fűszeres teák
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

2 Responses to Egy csepp India

  1. lencsike szerint:

    Laci szerette ennek a Dilmah-nak a mindenféle ízesítéstől mentes egyszerű fekete teáját és most már sehol sem találjuk. Ízesítettből van hétféle az összes hiperben, a legegyszerűbb meg eltűnt. Ti láttatok esetleg valahol?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.