Február, hóesés, orrfújás. Voltak más terveim, de helyettük muszáj most két marék piros bogyóból teát főzzek, illetve áztassak, mert ugye, a csipkebogyó (Rosae fructus) teát csak áztatással készítjük a kissé összezúzott bogyókból, vagy a bolti magozott csipkehúsból. Azért annak sem kell elkeserednie, aki eddig főzte, vagy a filteres csipkebogyóját leforrázta, mert a C-vitaminon kívül más jótevő anyagok is vannak benne.
A szakirodalom szerint a csipkerózsa, gyepűrózsa, vadrózsa, bicskefa, ebrózsa termése, a csipkebogyó, csipke, csitkenye, hecsedli a C-vitaminon kívül számos olyan anyagot tartalmaz, amelyet az emberi szervezet kiválóan tud hasznosítani: pektin, flavonoidok, cukor, alma- és citromsav, cseranyag, A-vitamin.
Legfontosabb a C-vitamin, ami immunrendszert erősít, véd a megfázástól, gyulladás gátló, segíti a csontosodási folyamatokat, és fokozott szellemi, fizikai igénybevételnél jóval többre van szükségünk belőle. Így a tél utolsó heteiben már tényleg érdemes rásegíteni, hisz a napi táplálékaink sem biztos hogy oly vitamindúsak lennének.
A csipkebogyó még azért jó dolog, mert a dícsért C-vitamin egyenletes felszívódását, stabilizálását segíti, szabályozza a benne található többi anyag, mint a savak és a pektin.
A pektin ezen kívül vízben oldódik, megduzzad, így remek koleszterin megkötő és bélrendszer takarító hatása van.
Kicsit csak sikerült a részletekbe belemenni, de hát, ha olyan érdekes.
A csipkebogyó tea finom üdítő is, főleg hidegen, de kicsit langyosan is. És szép. A gyerekeim mézzel szeretik.
6 Responses to Csipkebogyó tea