A csalán dícsérete

Most biztosan sokan a fejüket fogják, hogy jaj, a csalán, csíp is, az íze is borzasztó, és úgyis mindenki ismeri. Pedig gyógyászati népszerűsége tényleg nem véletlen. Számtalan jó tulajdonságát kisregénybe foglalhatnám, ha mind ide gyűjteném, ezért igyekeztem könnyen átolvashatóvá tenni a sok róla megjelent információt. Érdemes áldozni rá öt percet.

A csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozik. A növénycsalád nevét a latin “uro”, égni szóból kapta. Minden szerve csalánszőrökkel borított, melyek érintésre letörnek, s a bennük lévő folyadék égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Kétlaki, évelő növény, megtalálható az ország egész területén, nyirkos helyeken, lomberdő aljnövényzeteként, árkok mentén, bolygatott, tápanyagdús talajon.

A gyökér drog tartalmaz szterolokat, lignánokat, poliszacharid fehérje polimert. A csalán levél és herba tartalmaz flavonoidokat, fahéjsavakat, ásványi anyagokat, aszkorbinsavat, hangyasavat, a szőrökben pedig acetil-kolint, hisztamint, szerotonint.

Gyógyteaként rendkívül sokrétű a felhasználási köre, általános erősítő, vértisztító, vizelethajtó, továbbá hólyaghurut, reuma, köszvény, bőrbetegségek, hajhullás, magas vérnyomás, gyomorhurut ellen is bizonyítottan jótékony hatással bír. Tavasszal sokan alkalmazzák a csalánteát vértisztító kúrák részeként, mivel jól átmossa a veséket, és kimossa a vesehomokot és a veseköveket, de ezek megelőzésére is jó. Párját ritkító vitamin és ásvány tartalma van, aki kúraszerűen alkalmazza, biztos sikert ér el.

Ülőfürdőként aranyeres bántalmak kezelésére, borogatóként pedig bőrkiütésekre használják. Mosóvizes változatban kiválóan alkalmas hajhullás és korpásodás megelőzésére, valamint hajzsírosodás ellen. A kovasav-tartalma erősíti a kötőszöveteket, a körmöket, a hajhagymákat. A csalán gyökérzetét (Urticae radix) béta-szitoszterin-tartalma miatt a prosztata jóindulatú daganatának kezelésére alkalmazzák, növeli a vizelet mennyiségét, csökkenti a prosztata térfogatát. Főzetét külsőleg hajhullás és korpásodás ellen használják, vagy reuma elleni fürdővizet készítenek vele.

Érdekesség, hogy a római katonák a hideg éghajlatú területeken csalánlevéllel ütögették magukat egyrészt azért, hogy ne fázzanak, mivel a csaláncsípések felmelegítik a bőrt, másrészt ízületi fájdalmaik enyhítésére.

Vitamin- és ásványisó-tartalma miatt a csalánt fiatal állatoknak – baromfinak, malacnak – is adják takarmányként.

A csalánnak még számos jó tulajdonságával ismerkedhetünk meg. Ha megfigyeljük vitamintartalmát, az A- és a C-vitamin kitűnően együttműködik az egészségünk érdekében. S ha mindezt figyelembe vesszük, ott van még a szelén, amit használt zöldségeink alig tartalmaznak, a csalán viszont jócskán. Antoxidáns, a vitaminok segítségével megvéd az oxigén szabadgyökök sejtromboló hatásától. Az A-vitaminnal az immunrendszerünk éberségén őrködik, valamint serkenti a hormontermelést.

Bár Magyarországon csak a csalánlevél hivatalosan elfogadott gyógynövényrész, a növény gyökere is gyulladáscsökkentő és immunstimuláló hatású, de csökkenti a koleszterinszintet is. A gyökérben található ß-szitoszterol enyhíti a prosztata jóindulatú megnagyobbodásának kezdeti tüneteit.
Gyógyteáját a népi orvoslás használja még köhögés csillapítására, fájós torokra, hurutos állapotok megszűntetésére, és egyes adatok szerint magas vérnyomás kezelésére, valamint külsőleg aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőként. Népies nevei: csólyány, csohán, árvacsián, csollán, csípős csalán, csilánk.

Ennyi okosság után, nézzük, hogyan is juthatunk hozzá a sok értékes anyaghoz, ami a csalánban van. A lelőhely kiszemelése nem nehéz feladat, ilyenkor még a patakparton, ligeterdőben a messziről zöldelő aljnövényzet szinte biztosan csalán. A friss hajtások csúcsát szedjük, úgy 5 centiseket. Hogy hogyan? Szerintem a kerti pamutkesztyű nélkülözhetetlen, de apukám például puszta kézzel szedi.

Felhasználása is sokrétű. Én szedek egy adagot télre, teába, és egy keveset félre teszek, amit nem szárítok meg, hanem vaskészlet-feltöltő turmixot készítek belőle. Egy marék friss csalánhoz jöhet 3-5 dl gyümölcslé, lehet alma, narancs, esetleg zabital – úgy lágyabb ízű.

Csalánfőzeléket nem szoktam, de bulgurhoz, rizshez szívesem hozzá keverem, amikor már majdnem kész, s így még éppen jól meglágyul benne a zsenge csalán. Így nagyon finom, mind szeretjük (főzve elveszti hangyasavat tartalmazó mirigyszőreit). A vashiány remek ellenszere, várandósság, szoptatási időszakban ideális. A túladagolás veszélye miatt főzeléket csak hetente egyszer szabad fogyasztani, és csak tavasszal a zsenge levelekből.

Van olyan szerencsém, hogy az udvarunk végében mindig találok, úgyhogy teába egész évben igyekszem dobni egy-egy szálat frissen. Sokan nem kedvelik azt az igazi nyers ZÖLD ízét, olyankor színesíthetjük valami egyébbel, én a citromfüvet érzem hozzá illőnek, de nemrég a fahéjról hallottam, hogy jó a csalánhoz.

Arra kell vigyáznunk, hogy vizelethajtóként a csalán is kimerítheti a szervezet kálium készletét, ezért rendszeres fogyasztása 6 hétnél tovább nem javasolt.