Hullik a, hullik a sárga virágpor

Bodzavirágból, bodzavirágból….nekem mindig beugrik ez az iskolás énekkaros emlék, amikor letépek egy bodzavirág tányért és csupa virágpor lesz a kezem, orrom, ruhám. Biztosan nem kell bemutatnom, akik nem használnak egyébként gyógynövényeket, azok körében is népszerű, családokat kirándulásra buzdító szörp-alapanyag.

Azt már talán kevesebben tudják, hogy három honos bodzafajunk van, amelyek közül a fekete bodzát (Sambucus nigra) használjuk gyógynövényként. Egész Európában előfordul. Gyakorisága annak köszönhető, hogy kitűnően alkalmazkodott az emberi beavatkozások peremein kialakuló másodlagos élőhelyek feltételeihez. Ma már csak találgathatjuk, mi is lehetett eredeti élőhelye: a Kárpát-medencében a degradált, nyirkos erdők és cserjések, a parlagok és útszélek növénye. Kedveli a sok tápanyagot, főleg nitrogént tartalmazó talajokat, de gyengébb talajokon is megél a nyirkostól a mérsékelten száraz, a napfényestől a félárnyékosig változó viszonyok közt. Rendszeresen megtalálhatjuk az árokpartokon, útszéleken, az akácosokban, a bolygatott „romtalajokon”, az erdőszéleken és – mivel a szennyezett levegőt jól tűri — a városokban is.

Fontos ökológiai szerepe, hogy gyorsítja a szukcessziót: gyorsan bomló avarja és árnyaló hatása segíti a vegetáció felújulását.

A fává növekvő példányok ritkák: hazánkban csak a legkedvezőbb termőhelyeken (hegylábi törmeléken, patakok mentén, mérsékelt klímájú, de napfényes helyeken, tápanyagdús talajon) fordulnak elő. A több méter magas bodzafák több évtizedesek; némelyik száz évnél is öregebb.

Valaha felhasználták e növény minden részét a gyökerétől a kérgén át a leveléig. E hasznosítások többségét mára elfeledtük, ma leginkább csak táplálkozási és gyógyászati szerepe ismert.

Fiatal hajtásai a vastag, szivacsos bélszövet miatt törékenyek. Ahogy az ágak idősödnek, a belső bélüreg nem tágul, és azt hosszú, rugalmas és szilárd rostokból álló, egyenes szálfutású farész veszi körül. Ez az oka annak, hogy a legkiválóbb, szilárd és tartós, kellemes tapintású ásó- és lapátnyeleket a több éves, egyenes bodzahajtásokból készítették. Hasonló okokból nagyon régóta fúvós hangszereket: furulyát, tilinkót, kavalt  is készítenek a bodza ágaiból. A régi kovácsműhelyekben a bélszövetétől megszabadított bodzahajtást használták fújtató készítéséhez (a kivett bél pedig kiváló gyújtós volt). A halászok általában bodzából készítették a hálóvarró tűt.

Már Linné megfigyelte, hogy a kecskék a bakteriális körömgyulladás elleni gyógynövényként eszik levelét.

A népi gyógyászatban a bodza volt „a szegényember patikája”: ennek főzetével kezelték a székrekedést, a szemgyulladást, a gümőkórt (TBC), de használták vértisztítónak, fájdalomcsillapítónak, hánytatónak, vizelethajtónak, köptetőnek, hámosítónak is. Mindehhez kellő elővigyázat kellett, mert a virágok és a terméshús kivételével a növény minden része mérgező.

A szintetikus festékek feltalálása előtt fontos festőnövény is volt: a bogyóból különböző adalékanyagokkal barna, kék, ibolya, bíbor és fakókék, a levelekből pedig zöld festékanyagot készítettek.

Erős szagú levét a legyek, egerek távol tartására permetezték.

A bogyókból készített bodzabor (gyümölcsborféleség) egyes vidékeken hagyományos szíverősítő. Helyenként pálinkát is főznek belőle – mivel ez a művelet igen munkaigényes, a bodzapálinka ritka és nagyon drága.

Virágait mézzel, citrommal és vízzel erjesztve finom üdítő italt kapunk, de a frissen szedett virágokat palacsintatésztába mártva ki is süthetjük. Bogyóit szederrel vagy almával vegyítve lekvárt főzhetünk. Levest is készítenek belőle. Bevallom, én még nem készítettem belőle lekvárt, de a gimis szobatársam nagymamája igen, úgyhogy el voltunk látva. Hmm, mindig nagyon vártam.

A zöld részeket, így a virág kocsányát is el kell távolítani, mert mérgezőek!

Bogyója tartalmaz A-, B-, és C-vitamint — C-vitamin tartalma duplája a citrusféléknek! De tartalmaz még folsavat, pantoténsavat, ásványi anygokat:

• vasat
• káliumot
• kálciumot
• magnéziumot
• foszfort

valamint illóolajat és antociánokat (ez utóbbiaktól fekete a bodzabogyó).

A virágzat pedig flavonoidokat (kvercetint, kempferolt), fahéjsav-származékokat, illóolajat és nyálkát tartalmaz. A belőle készült tea jól alkalmazható a meghűléses megbetegedéseknél, mert immunrendszer serkentő és izzasztó hatású. Lázcsillapító, köhögéscsillapító, vízhajtó hatása is jelentős. A bodzavirág tea enyhe hashajtó.

A napokban virágzik, még nem gyűjtöttem télirevalót, de semmiképp sem mulasztanám el, nem tudom a telet elképzelni a melegítő teája nélkül, – és a forró nyarat a hűsítő bodzaszörp nélkül.

Szárítani szellősen, szétterülten, gyorsan kell, ha szép, kevésbé barnult virágokra vágyunk. A virágzat vaskosabb szárát, kocsányait érdemes levagdosni, amennyire lehet. Akkor kellően száraz, ha a kocsányok is pattanva törnek.

Májusi eső aranyat ér – tartja a mondás, utána pedig telhetnek a kosarak. Jó kirándulást!

A sok érdekességet a bodzáról a Wikipédiának köszönöm.